A ruha teszi az embert? Ez a kérdés sokat vitatott téma. Viszont az nem kérdés, hogy a ruha az önkifejezés egyik eszköze.
A múlt században sokat megtudhattunk az emberek társadalmi hovatartozásukról, a családi állapotukról, a ruha anyagáról, színéről. Napjainkban mondhatni, hogy nincsenek korlátok ilyen értelemben. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy nekünk mi áll jó, milyen színek, fazonok, akkor nagyon el tudunk veszni a hetente megújuló divatkínálatban. A ruháinkkal tudatosan, kellő önismerettel rendelkezve állásinterjún, első randevún, munkahelyi tárgyaláson a színek pszichológiájával elérhetjük céljainkat.
Lelki állapotunkat is ki tudjuk fejezni ruháinkkal. A választás szabadsága a miénk. Ezzel egyre inkább tudatosan kifejezzük érzéseinket, hangulatunkat a környezetünk felé.
A külvilág visszacsatolása és a belső világunk, megélésünk, ismeretünk kialakít egy közös utat, ami mentén könnyedén, magabiztosan, áradóan lépkedhetünk.
Csodálatos ereje bontakozhat ki egy ruhának a viselője által.
